~És te, Clare Adams. Akarod-e hites férjedül az itt jelen lévő Liam James Payne-t?~
~Ige...~
-Ébresztő kicsim, el fogsz késni! - jött be a szobámba anya. Hurrá. Megint hétfő. Még 5 percig hagyhatott volna aludni. Csak amíg lezajlik az esküvőnk Liam-mel. Bár ez úgyis csak egy álom. És az is marad. Soha nem fogok a One Direction-nal találkozni.
-Nos, anya. Akkor mehetek az angliai útra? - faggattam. Már egy hete ezért könyörgök neki. Az iskola körutat szervez Brüsszelbe, Londonba és Párizsba. Nagyon szeretnék menni. De anya nem enged. Hátha most végre megenyhül.
-Clare, hagyjál már ezzel. Ezerszer megmondtam már, jelenleg nem állunk úgy anyagilag, hogy te ilyen badarságokra pocsékolj pénzt. - na ja. Ezt nem bírom anyában. Ha valamit eldönt, annak úgy is kell lennie.
-De csak most had menjek el. Most az egyszer. Több ilyen lehetőség nem lesz. - eközben már a cipőmet vettem.
*7:25*
Basszus, nem fogok beérni! Már meg se vártam a választ, elköszöntem és rohantam is a buszhoz. Beértem. A magyar terembe belépve legjobb barátnőmmel, Nikola-val találtam szembe magam. Ő is megy Angliába, mint mindenki más.
-Na, Clare, sikerült meggyőzni anyudat!? - izgatott volt. Remélte, hogy megyek. De sajnos le kellett lomboznom.
-Sajnos még nem enged, de próbálom megenyhíteni. - panaszkodtam.
-Miért, mit mondott?
-Jött a szokásos dumájával, hogy nekünk ilyenekre nem telik stb. stb. Remélem délutánra átgondolja még egyszer. - épp hogy ezt kimondtam, már be is csöngettek és elkezdődött az óra.
*délután*
-Este lesz egy házi buli az egyik barátnőmnél. ha van kedved, gyere el.
-Rendben, Nikola. Meggondolom, de most sietnem kell mert lekésem a buszt. Szia. - és már rohantam is. Mikor hazaértem, s beléptem az ajtón, anya már oda is jött hozzám. Titokzatos volt. Nem tudtam mit akar.
-Szia, anya. Mit szeretnél? - érdeklődtem.
-Gondolkodtam. Az angliai útról, és úgy döntöttem, elmehetsz.Egy feltétellel. Ha vigyázol magadra. - A lélegzetem is elállt. Nem tudtam felfogni. Anya nyakába ugrottam, majd felszaladtam a szobámba. Felhívtam Nikola-t, s elmondtam neki, hogy én is mehetek.
*május 20., az indulás napja*
-Clare siess! El fogunk késni. A végén nélkülünk mennek Angliába. - siettetett a barátnőm.
Végre. Eljött a nap, amit annyira vártam. El sem hiszem hogy Londonba megyek. Persze először Brüsszelt látogatjuk meg, és csak utána jön London, de én már akkor is nagyon várom. Alighogy elgondolkodtam, Nikola már vissza is zökkentett a valóságba. Elindultunk a bőröndökkel a találkahelyhez. Az eső zuhogott és gyalogolnunk kellett. Mit ne mondjak, bőrig áztunk. Mikor megérkeztünk, már rengetegen gyülekeztek, a tanár pedig próbált rendet tartani. Vártuk, hogy kinyissák a busz ajtaját és elfoglalhassuk a helyünket. Miután ez is megvolt, barátnőmmel már nagyon izgatottak voltunk. Még kaptunk egy kis eligazítást, majd indult is a busz. Sokat utaztunk, én egy kicsit el is bóbiskoltam.
Mikor felébredtem, már Brüsszelben voltunk. Mikor megálltunk a busszal, Nikola bombaként robbant ki a tér közepére. Higgadtan követtem és néztem ahogy ugrál. Akik arra jártak mind hülyének nézték. A csoporttal, miután elfoglaltuk szállásunkat, városnézésre indultunk.Sok nevezetességet látogattunk meg,mint például a Szent Mihály Katedrálist:
a Grande Place-t:
és az Atomium-ot:
Mire véget ért a városnézés már sötétedett. Hosszú nap volt, nagyon elfáradtunk, ezért visszamentünk a szállásra. Ahogy beléptünk a szobába, Nikolával egyszerre estünk be az ágyba. 10 perc után korgott a hasam, jelezve hogy valamit ennem kéne. Pár másodperccel később a barátnőmé is megszólalt. Egyszerre kezdtünk el nevetni. Felkeltünk és lekullogtunk az étterembe. Rajtunk kívül már mindenki ott volt. Leültünk az egyik osztálytársunk mellé, aki egyedül ücsörgött az egyik asztalnál.
-Szia Page. - köszöntünk kedvesen. Az osztály egyik legkedvesebb lánya Page. Félig spanyol de ez látszik is rajta. Senkivel nem veszekszik, mindenki szereti.
-Sziasztok lányok. - szólt búsan.
Nem értettük mi lehet a baj. Mindig jókedvű. Nem akartuk faggatni, ezért elkezdtünk más témákról beszélgetni. A vacsora további része kellemesen telt, és Page is lassan feloldódott. Mi Nikolával nagyon jól szórakoztunk. Mikor végeztünk, felmentünk a szobánkba és ledűltünk aludni. Nem sokat pihentünk, mivel kora reggel már indultunk is London felé. Még sötét volt. Az út egy része csendben telt, majd a fiúk hangos zsibongásba kezdtek. Nikola hamar betársult hozzájuk, egyedüli lányként örjöngött köztük. Így én egyedül maradtam. Mindig is ilyen voltam, csendes és zárkózott. Ellentétben Nikolával, ő hangos és nyitott. Gondolatmenetemből Page zökkentett ki. Kicsit beszélgettünk, így az is kiderült, hogy ő is rajong a One Direction-ért, és a kedvence Harry. Sok közös dolgot találtunk egymásban, majd mikor elment aludni, én is így tettem. Mikor felkeltem már magasan volt a nap, aminek a sugarai a szememet birizgálták. Szétnéztem, majd megláttam barátnőmet, aki még mélyen aludt.
-Nikola kelj fel! Hasadra süt a nap! - ébresztgettem.
Rendesen ki volt ütve. Biztos jól érezte magát. Én meg végig aludtam. Nem baj. A lényeg, hogy ő jól mulatott.
-Mi van!? Clare hagyjál már. Hány óra? - tette a szeme elé kezeit, hogy a nap sugarai ne zavarják.
-Mindjárt fél 10. Jó mélyen aludtál. Nem hallottál semmit? - érdeklődtem.
-Nem, miért? Mit kellett volna? - kérdezett vissza.
-Ja, semmi. Csak defektet kaptunk és ki kellett cserélni a busz egyik kerekét.
-Aha, értem. Csodálatos. Egyébként hol járunk? - nézett ki az ablakon kíváncsian.
-Most hagytuk el Ashford-ot. Nemsokára megérkezünk...remélem. Amúgy milyen volt a ,, buli ''? Jól érezted magad?
-Ja, király volt. Bár valami csávó nagyon próbált nyomulni. Le is ráztam...csicska. - na igen. Tipikus Nikola. Minden pasit elutasít. Várja a szőke hercegét. Már ezer meg egy pasija lehetett volna, de nem. Neki Niall kell. Niall Horan. Abban reménykedik, hogy most végre majd találkozhat vele, összejönnek, és Niall megkéri a kezét. Mondjuk én sem vagyok különb, csak nekem a szívem másért dobog. Liam olyan helyes, izmos, magas, érzelmes és még sorolhatnám, de sajnos van barátnője. Sophia. Sose volt szimpi az a csaj. Csak a pénzre fáj a foga. Liam jobbat érdemel. Például engem, de annak is örülnék ha újra Danielle-lel lenne. Annyira összeillettek. Aranyos párt alkottak. És Loki. Meg kell zabálni azt a kutyát. Hogy lehet egy kis állatka ilyen aranyos!? Sajnálom szegényt, hogy a gazdái külön váltak. Liam-et is megviselhette, de remélem most lesz alkalmam találkozni vele.
Mikor visszatértem az ,, élők'' közé, már majdnem Londonba értünk. Megálltunk egy benzinkútnál tankolni, majd indultunk is tovább. Még 11 óra sem volt, de már nagyon izgatottak voltunk mindhárman, mivel útközben betársult hozzánk Page is. Csak beszélgettünk és vártuk a megérkezés pillanatát. Nikola, mint mindig, most is csak magával volt elfoglalva. Néhányszor kikukucskáltunk az ablakon, de nem volt kint semmi érdekes, így pletykáltunk tovább. Majd pár perccel később egy hangos sikításra lettünk figyelmesek Page-gel. Nikola volt az. Meg sem bírt szólalni. Nem tudtuk mi baja. Majd mi is kinéztünk az ablakon, és leesett. Mivel egy híd tetején jártunk, könnyen rá lehetett látni mindenre. Megláttuk a London Eye tetejét. Egymás fülébe kiabáltunk örömünkben. Még pár percig utaztunk, de olyan extázisban voltunk, hogy fel sem tűnt, mennyi idő telik el. Aztán egyszer csak megállt a busz. Megérkeztünk!
