4. rész - Maradj velem!

*május 24., reggel*

   Másnap reggel fél 8-kor keltettek minket, mivel mára már nem volt semmi előre betervezett program a csoporttal, de 8-kor le kellett mennünk reggelizni. Mikor elfogyasztottuk a finom szendvicseket, és eligazítottak minket a mai nappal kapcsolatban, visszamentünk a szobánkba. Nem nagyon volt mit csinálni, ezért odamentem az ablakhoz, kinyitottam, és csak bámultam az eget. Tiszta volt. Egy felhő se volt rajta. A nap sugarai még világosabbá tették. Csak gyönyörködtem benne, mikor halk rezgésre lettem figyelmes. Elkezdtem keresni a zaj forrását. Meg is találtam, a párnám alatt. A telefonom volt. Valami ismeretlen hívott. Rögtön beugrott, hogy mi van, ha Liam hív, így hát felvettem.
-Igen?
-Szia, Clare! Liam vagyok. Tegnap megadtad a telefonszámod, és mondtam, hogy majd hívni foglak. Arra gondoltam, elmehetnénk valahova, ha van kedved.
-Szia, persze! Nekem is épp eszemben volt. Nem baj, ha még hívok másokat is?
-Dehogy, hívj csak. Csapatban az igazi. Mikor jó nektek?
-Hát, olyan 10 körül jó?
-Persze, mi lenne, ha elmennénk bowlingozni? Azt úgyis sokan jó játszani. Háromnegyed 10-re értetek megyek a hotelhez.
-Jó ötlet. Úgyis már rég játszottam. Addig elkészülünk, remélhetőleg. Na de megyek is készülődni, szia! - majd le is tettem. Nem tudtam mit vegyek fel. Fél napig kotorásztam a bőröndömben, mire találtam valami normális ruhát. Nem akartam nagyon túlöltözködni. Mivel úgyis jó idő volt, egy trikó és egy rövidnadrág mellett döntöttem. Felvettem még néhány kiegészítőt is, hogy feldobja a szerelésem. Mire sikerült elkészülnünk, már fél 10 volt. Még volt pár percünk, ezért felmentem facebook-ra. Eléggé meglepődtem a kiírásokon, és a képeken is. Én voltam rajta, és Liam, ahogy berak a kocsijába és ahogy az étteremben ülünk. Megnéztem pár alcímet, hogy miket találtak ki hozzá. Lehet, hogy rossz ötlet volt. 'Liam Payne-nek új barátnője van?' 'Ki lehet a titokzatos lány?' 'Liam túl fiatal csajjal kezdett.' 'Ez a kis ribanc hogy kelleti magát!' 'Liam máris túl tette magát Danielle-en?' Teljesen lefagytam, nem tudtam mire vélni. Nem nagyon érdekeltek, mivel tudtam, hogy csak pletyka. De azért visszább foghatnák magukat. Inkább ki is kapcsoltam a gépet. Próbáltam elterelni a figyelmemet másra. Eszembe jutott, hogy még csak hárman vagyunk, és jobb lenne, ha többen is jönnének. Megkértem Nikolát, hogy hívjon még valakit. Hívott is, de nem mondta meg, hogy ki az. Azt mondta meglepetés. Nagyon nem foglalkoztam vele. Gyorsan átrohantam Page-hez, hogy szóljak neki is. Egy perc alatt el is készült. Visszamentünk a mi szobánkba, és ott vártuk Liam-et. Mivel hallottam, hogy valaki dudált, kinéztem, és láttam, hogy Liam az.
-Nikola, Page, menjünk le! Megjött Liam. - azzal felkaptam a pulcsimat az ágyról, és rohantunk le Liam-hez. Mikor leértünk, megöleltük egymást, majd indultunk is.
-Egyébként, Nikola. Hol találkozunk a többiekkel, akiket hívtál?
-A bowling pályához jönnek, de nem tudom hányan lesznek. Lehet, hogy csak egy tud eljönni.
-Nem baj, jobb, mint a semmi. Hányra ér oda?
-10-re biztos ott lesz. Addig meg elfoglaljuk magunkat.
Társalgásunkat Liam szakította félbe. Szólt, hogy megérkeztünk.

   Mikor kiszálltunk a kocsiból, csodálatos látvány fogadott minket. Mivel egy pláza típusú épületbe mentünk, a kocsival előtte parkoltunk le. Bementünk az épületbe, és mielőtt a bowling pályához indultunk volna, körbejártuk az emeleteket, felfedeztük a boltokat. Nem sok időnk volt nézelődni, választanunk kellett, hogy a shoppingolás vagy a bowling mellett döntünk. Hát persze, hogy a bowlingot választottam. Odamentünk a lifthez és lehívtuk. Nem nagyon akart jönni, és nekünk nem volt kedvünk várakozni, ezért felmentünk lépcsőn, mivel a pálya a 3. emeleten volt. Mikor felértünk már eléggé ki voltunk fáradva. Három emeletet gyalogolni nem egyszerű, főleg ha nem vagy hozzászokva. Bementünk a játékterembe, és leültünk egy kicsit. Addig Liam rendelt 5 kólát. Nem tudtuk, hogy Nikola barátai hol voltak, mivel nem nagyon láttunk ismerős arcokat.
-Hol van már a barátod, Nikola?
-Mindjárt jön, ne aggódj. - alighogy kimondta, ismerős arcra lettem figyelmes. Ez Nate. Csak őt ne! Miért hívta ide!? Nem volt elég neki egyszer!? Nem értem én ezt a lányt.
-Szia, Nate. Hiányoztál!
-Nikolaaaaaa. Te is nekem. Bár legutóbb nem túl szépen váltunk el. Szia, Clare. Sziasztok. - szia Clare!? sülne le a képéről a bőr. Hogy mer még elém állni, és csak annyit mondani, hogy szia Clare!? Legszívesebben felpofoznám, de túl jól nevelt vagyok. Nem éri meg Nate miatt bosszankodnom.
-Szia. - köszöntünk egyszerre Liam-mel. Mivel még Page nem ismerte, bemutattuk őket egymásnak.
-Na, most már mindenki itt van, menjünk bowlingozni! - mondtam ki egyenesen, amit gondoltam.
Odamentem Liam-mel a pulthoz, kibéreltünk egy pályát, kifizettük, és már mentünk is átvenni a cipőket. Mikor ez is megvolt, felmentünk a pályához. Én kezdtem, utánam jött Liam, Page, Nikola, majd végül Nate. Bár szeretek bowlingozni, azt tudni kell rólam, hogy nem nagyon tudok. Az első lökésem elég jól sikerült, csak 4 bábú maradt állva, másodszor még másik kettőt is ledöntöttem. Elég szép eredmény hozzám képest. Liam következett. Hát nem siette el. Fél napig válogatott a bowling golyók között, mire megtalálta a megfelelőt. Olyan jól állt a kezében. Látszott, hogy ért hozzá. Tarolt is elsőre. Nekem is meg kéne tanulnom normálisan gurítani. Majd Page lökött. Nem nagyon értett hozzá, ezért megkért egy épp a szomszéd pályán levő srácot. Hamar egymásra találtak. Jó fej fiú volt, és elég jól játszott. Kiderült a neve is. Austin, tetszik ez a név. Austin Mahone-ra emlékeztet. Mivel Nikola következett, és ő még életében nem bowlingozott, azt se tudta hogy kell. Őt Nate tanítgatta több-kevesebb sikerrel. Nate se nagyon értett hozzá, de adta ott neki a nagymenőt. A játék végére teljesen összemelegedtünk Liam-mel, és úgy láttam Page és Austin között is alakulgatott valami. Nikola és Nate már nem érdekelt. Csináljanak amit akarnak. Bár végül is nem én nyertem, azért jól éreztem magam. Még csak fél 12 volt, ezért volt időnk kicsit vásárolgatni is, majd mikor azt is befejeztük, már nem nagyon tudtunk mit csinálni.
-Hát...köszönjük ezt a csodálatos élményt, jól éreztem magam. Bárcsak megismételhetnénk majd. - sóhajtoztam halkan.
-Hülye vagy, Clare!? Én haza nem megyek! Menjünk bulizni! - kiabált Nikola a fülembe.
-Tudok egy király helyet. Nincs messze, nem is balhés. Jól lehet mulatni. - láttam, hogy felcsillant a szemük.
-Jó ötlet! Induljunk is, nem akarom elpazarolni ezt napot!
-Mi maradunk még egy kicsit Austin-nal. Majd a hotelnél találkozunk.- örültem neki, Page is végre összeszed magának valakit.
-Rendben van, akkor mi menjünk is. - majd el is indultunk a kocsihoz. Én beültem előre Liam mellé, Nikola és Nate hátra ültek. 5 percbe sem telt, és már ott is voltunk.

   Amíg Liam leparkolt a kocsival, mi bementünk és leültünk a bárpulthoz. Megvártuk Liam-et, majd megrendeltük az italokat. Nem nagyon szoktam inni, csak amikor alkalom van, vagy még akkor se. Nem vagyok hozzászokva, de most kivételt teszek. Nem minden nap bulizik az ember Liam Payne-vel. Megittunk pár pohárkával és máris jobb lett a hangulat. Kértük a pultost, hogy kapcsoljon valami jó zenét, majd elkezdtünk táncolni. Nagyon jó volt a hangulat. Sokat beszélgettünk Liam-mel. Rengeteg dolgot megtudtunk egymásról. Az emberek kialakítottak róla egy képet, ami szerint beazonosítják, de ez teljesen hamis. Liam egyáltalán nem olyan. Érzelmes, vicces, nagyszerű barát, ugyanakkor néha összetört. Nehéz távol lennie a családjától. Megértem. Én sem viselném jól. Bevallotta azt is, hogy mielőtt híres lett, sosem utazott repülőn, ezért az első alkalommal rettenetesen félt. Imádja az állatokat, főleg, mióta ott van neki Loki is. A rajongóknak is nagyon hálás. Azt mondta, hogyha ők nem lennének, a One Direction se tartana ott, ahol.A Danielle-s sztorit is elmesélte, hogy mennyire szerették egymást, és közös megegyezéssel szakítottak. Csak Lokit sajnálják, hogy mindig máshol van. Liam szinte kiöntötte nekem a lelkét. Láttam, hogy megkönnyebbült. Leültünk pár percre a pulthoz megpihenni, és rendeltünk még egy italt. Aztán egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy Nikola és Nate odébb húzódtak, és kettesben táncoltak tovább. Mivel lassú szám következett, Liam megkért, hogy táncoljak vele.

Persze, hogy igent mondtam. Felmentünk a táncparkettre, és lesöpörtünk mindenkit. Egyszerűen tökéletes volt. Ahogy táncoltunk, minden problémám elszállt. Tudta, hogy a karjaiban tartva bármit megtennék érte, de szerintem ez fordítva is igaz volt. Lassan, összebújva táncoltunk. Majd magának háttal fordított, és úgy táncoltunk tovább. Teljesen egymáshoz simultunk. Olyan romantikus volt. Eszembe jutott, hogy már csak most lehetünk együtt, ez az utolsó nap Londonban. Bárcsak soha ne érne véget ez a nap. Már majdnem elment a kedvem a tánctól, de visszazökkentem a valóságba, és éreztem Liam közelségét. Nincs értelme elrontani a hangulatomat egy buta gondolat miatt. Tovább táncoltunk. Mintha megállt volna az idő. Majd Liam hirtelen még közelebb húzott magához, és a fülemhez hajolt.
-Clare! Maradj velem!

3. rész - A megmentő

*május 23., reggel*

   Hajnali fél 6-kor az egyik kedvenc zeném ébresztett. Nem volt nehéz felkelnem, alig aludtam az éjjel. Egyáltalán nem voltam álmos. Nikola viszont annál inkább. Szerencsére ő nem hallotta meg. Aludjon csak tovább. A tegnapi nap kimerítette. Nekem viszont valahogy ki kellene jutnom a hotelből. Tudom, hogy nem szabad, de éhen halok, és mi csak 8-kor kapunk reggelit. Nem messze van is egy kis bolt, inkább elsétálok oda. Gyorsan felkaptam magamra valamit, és már indultam is.

*a hotel előtt*

   Nagy nehezen kijutottam. Most viszont már sietnem kellene, mert mindjárt 6 óra, és 7-kor van kelés, így inkább indulok is. Körülbelül fél úton járhattam, mikor észrevettem, hogy valaki követ. Először nagyon nem érdekelt. Gondoltam csak neki arra akadt dolga, amerre nekem. Majd egy kis idő után feltűnt, hogy egyre csak közeledik hozzám. Elkezdtem gyorsabban lépkedni, de nem tudtam lerázni. Már majdnem utolért, mikor észrevettem, hogy nem messze ott van a bolt, ahova indultam. Gyorsan beszaladtam. Szerencsére ő kint maradt. Nem mertem megnézni, hogy ki lehet az. Nagyon megijedtem. Megvettem, amit szerettem volna, pontosabban inkább csak kaját vettem, mivel már a hasam is jelezte, hogy éhes. Mielőtt kimerészkedtem volna a boltból, szétnéztem, hogy van-e kint valamilyen gyanús személy. Nem láttam senkit, ezért elindultam vissza a hotelhez, mivel már pár perc híján fél 7 volt. Alighogy elindultam, ismét a nyomomban volt, de most már semmi esélyem nem volt lerázni. Elkapta a csuklóm, és elkezdett rángatni. Mivel nem valami forgalmas utcában voltunk, nem sokan jártak arra. Csak egy pillanatra láttam az arcát, és nagyon fel se fogtam, mivel kapucni volt rajta, de azt tisztán láttam, hogy férfi. Elkezdtem teljes torokból kiabálni, hátha meghallja valaki. A férfi tovább ráncigált, és azzal fenyegetett, hogyha nem fogom be, elvágja a torkom. Engem már nem érdekelt. Tovább kiabáltam. Mikor már azt hittem minden elveszett, egy erős kéz megfogott, és ellökte tőlem a férfit. Az utolsó emlékem egy barna szempár volt, majd teljes sötétség. Mikor felkeltem, egy teljesen ismeretlen helyen találtam magam. Rögtön felültem, és zaklatottan elkezdtem a kijáratot keresni. Nem találtam sehol. Csak nekidőltem a falnak és zokogtam.

Eddig fel sem fogtam mi történt velem, de most leesett. Nem tudtam hol vagyok, azt se hogy pontosan mi történt. Csak ültem a földön, és vártam, hogy történjen valami. Vártam a halálra, vagy épp az életre. Ekkor megcsörrent a telefonom. Nikola hívott. Már négyszer keresett, és 3 üzenetet is hagyott. Semmi kedvem nem volt vele beszélni. Kinyomtam. Eszembe jutott, hogy meg kellene nézni, mennyi az idő. Reménykedtem benne, hogy még nincs 7 óra, de akkor miért hívott volna ennyiszer!? Megnéztem, és a szavam is elállt. Mindjárt dél. Már ennyi az idő, és én azt sem tudom hol vagyok. A hasam is korgott, mert még mindig nem ettem semmit. Éhes voltam, le voltam gyengülve, és rettenetesen féltem. Ekkor újból megcsörrent a telefonom. Megint Nikola volt az. Nem akartam tovább halogatni, ezért felvettem.
-Clare, végre! Hol a francban vagy? Milliószor hívtalak! Üzeneteket is küldtem! - hallatszott a hangján, hogy meg van ijedve.
-Tudom, sajnálom. - alig bírtam kinyögni valamit. A hangom remegett, és ezt Nikola is észrevette.
-Mi történt? Baj van? - éreztem, hogy félt. Nem akartam elmondani mi történt, de ki más tudna segíteni, ha nem a legjobb barátnőm!?
-Nikola, nem tudom hol vagyok. Nem tudom mi történt. Nem tudok semmit. Kérlek segíts. - már a sírógörcs kerülgetett, de próbáltam visszafogni magam.
-Istenem! De mégis mi történt veled?
-Hát, reggel felkeltem fél 6 körül, mert nem tudtam aludni. Éhes voltam, így lementem a boltba. Odafelé menet észrevettem, hogy valaki követ, de még időben a bolthoz értem. Visszafelé már csak annyira emlékszem, hogy elkapta a kezem, és rángatni kezdett. Én segítségét kiabáltam, majd valaki elkezdett a támadómhoz ordibálni, hogy engedjen el, és ellökte tőlem a férfit. Utána elájultam. Mikor felébredtem, ebben a házban találtam magam.
-Jól van, megpróbálom kideríteni hol is vagy, de először is nyugodj meg. A tanárok azt hiszik nagybátyádnál vagy. Azt mondtam nekik, hogy itt lakik, és meglátogattad. Kicsit dühösek voltak, de bevették. Mennem kell, mert 5 perc múlva indulunk, addig is nagyon vigyázz magadra. Amit csak tudok, megteszek. Ha megtudtam valamit, hívlak. Szeretlek, szia.
Amint lerakta, kulcs csörgést hallottam. Nagyon megijedtem, ezért elbújtam a hozzám legközelebb lévő szekrénybe. Nem tudtam, ki az. Hallottam az ajtó nyitódását, és azt is, ahogy bezárul. Az idegen lépteit hallva úgy éreztem tudja, hol vagyok. Csak összekuporodva reménykedtem abban, hogy nem talál rám, de már késő volt. Kinyitotta a szekrényajtót. Én rá se mertem nézni. Féltem, hogy megüt, vagy még rosszabbat tesz. De semmi nem történt. Felnéztem, és ugyanazt a barna szempárt láttam most is, mint mielőtt elájultam, de csak azt.
-Semmi baj, nem akarok rosszat. Nyugodj meg. - ismerős volt a hangja. Nem a barátaim közül való, de a hangja nagyon ismerős volt. Nem tudtam, mi lesz, ha kijövök a szekrényből, de már nagyon nem is érdekelt. Összeszedtem magam, és kimerészkedtem.
-Egyébként Liam vagyok. Liam Payne. Sajnálom, ha megijesztettelek. - istenem. Próbáltam nyugodt maradni, de nem nagyon ment. Nem hittem se a szememnek, se a fülemnek. Ezek szerint ő mentett volna meg!? Semmit nem értettem.
-Sz...szia. Clare vagyok. Hogy kerültem ide? - bár alig fogtam fel, hogy Liam Payne áll előttem teljes életnagyságban, még mindig bennem volt a félelem. A hangom még mindig remegett.
-Idehoztalak. Az utcán sétáltam, mikor meghallottam a kiabálást. Elindultam a zaj irányába, és megláttalak téged. Egy férfi rángatott. Még épp időben érkeztem, el tudtam zavarni. Te viszont elájultál. Nem tudtam merre laksz, így felhoztalak magamhoz. - legalább már tudom hol vagyok, és tudom ki mentett meg. Marha nagy szerencsém volt. Mi lett volna, ha Liam épp nem jár arra!? Bele se merek gondolni.
-Köszönöm. Most viszont vissza kell mennem a hotelbe. Nem tudod merre van a Central Park Hotel?
-Ilyen állapotban nem engedem, hogy elmenj. Rettenetesen koszos a ruhád. Várj egy kicsit, adok másikat, ezeket meg kimosom. addig zuhanyozz le. A második ajtó balra. Az lesz a fürdőszoba.
Nem ellenkeztem. Végül is igaza volt. El is mentem. A víz pont jó volt, gyorsan kész lettem. Mikor kiléptem a zuhanyfülkéből, köntöst kezdtem keresni, amit felvehetek. Mivel csak egy férfire való volt, felvettem azt. Visszamentem abba szobába, ahol az ájulásból felkelve találtam magam. Leültem az ágyra, és csak néztem ki a fejemből. Az egyik szekrényem megláttam egy képet. Odamentem és megnéztem közelebbről. Liam és Danielle volt rajta. Nem értettem, miért van még kint, már rég szakítottak. Ekkor bejött Liam. Látta, hogy a képet fürkészem.
-Gyönyörű lány. - láttam, hogy kicsit elszomorodott.
-Az. És nagyszerű táncos. Te pedig nagyszerű énekes vagy. Csodálom a kitartásodat. - láttam, hogy jól esik neki.
-Nekem se könnyű. Alig vagyok otthon. Most is csak 1 hétre jöttem. Addig Loki nálam van, amíg itt vagyok, de utána Andy-nek kell adnom, hogy vigyázzon rá. - jól hallottam!? Itt van a kutyája, Loki!? Imádom azt az ebet. Eszméletlen aranyos.
-Itt van Loki? Annyira aranyos az a kutyus.
-Itt van, bár most alszik. Majd ha felkel, megsimogathatod.
-Rendben, de most már tényleg mennem kell.
-Akkor viszont először is vedd fel ezeket a ruhákat. Még Danielle-é volt, de itt hagyta. Látom éhes vagy. Meghívhatlak ebédre?
-Köszönöm, már éhen halok. Egész nap nem ettem semmit.
-Akkor viszont ragaszkodom hozzá. Elviszlek egy jó kis helyre.
Felvettem A Liam-től kapott ruhákat, majd indultunk is. Loki is velünk jött. Egész úton őt simogattam. Nagyon édes kutyus. Mikor megálltunk, azt hittem megérkeztünk.
-Várj a kocsiban, odaadom Lokit addig Andy-nek, amíg ebédelünk. A kajáldákba sajnos nem lehet kutyát bevinni. - majd kivette az édes kis kutyust az ölemből, és bement a házba. Pár perc múlva már jött is ki és indultunk tovább.

*az étteremben*

Amint megérkeztünk, és kiszálltam a kocsiból, láttam, hogy a Rasine Restaurant előtt vagyunk. Állítólag eszméletlen finom az étel, de drága is. Nem értettem, hogy Liam miért ilyen drága étterembe hozott. Beértem volna a KFC-vel vagy a Nando's-szal is.
-Gyere, Clare. Menjünk be.
Amint beléptünk, elállt a lélegzetem is. Az étterem belülről még gyönyörűbb volt, mint azt el tudnám képzelni. Leültünk egy asztalhoz, a pincér felvette a rendelést, és amíg vártuk az ételt, beszélgetni kezdtünk. Minden téma szóba került, így az is, hogy kerültem abba az utcába, ahol Liam megmentett.
-Egyébként, Clare, mit kerestél abban az utcában? Az ilyen eldugott útvonalak nagyon veszélyesek.
-Hát, tudod, éhes voltam, ezért leugrottam a boltba kajáért, és visszafele menet támadt rám az, akitől megmentettél.
-Szerencséd volt, bár ezt már lehet, hogy mondtam. Egyébként merre laksz?
-Hát, igazából csak úgymond kirándulni vagyok itt az iskolámmal. Egy hotelben szállunk meg, amíg itt vagyunk. 4 napig maradunk, majd utazunk tovább Párizsba.
-Most érkeztetek? Vagy ez hanyadik nap?
-Harmadik, de nem akarok elmenni. Nem akarom itt hagyni Londont. Imádom ezt a várost. - társalgásunkat a pincér zavarta meg. Kihozta a rendelt ételeket. Még evés közben is beszélgettünk, majd Liam fizetett, és elhagytuk az éttermet. Mikor kiértünk, megnéztem a telefonomon, hogy mennyi az idő. Fél 3 volt. Fel kellene hívnom Nikolát. Már biztosan aggódig, és feleslegesen próbálja kideríteni, hol is vagyok. Megcsörgetem, hátha felveszi.
-Clare, szia. Minden rendben? Bocsi, de még nem nagyon tudtam kideríteni semmit.
-Szia, már nem is kell. Jól vagyok. Merre vagytok?
-Page-vel épp a Nando's-ban ülünk, de mindjárt indulunk vissza a hotelhez. Mi történt? Kivel vagy?
-Majd mindent elmesélek, de most mennem kell. A hotelnél találkozzunk 10 perc múlva. Szia. - majd le is tettem. Láttam Liam-en, hogy valami bántja.
-Mi az, Liam?
-Semmi...csak...öhm...
-Na, bökd már ki!
-Jól éreztem magam veled. Megismételhetnénk valamikor, csak nem így, hogy meg kell mentenem téged. - elnevette magát. Örültem, hogy nevetni látom.
-Benne vagyok, csak tudod holnap este már indulunk Párizsba, de ha van kedved, akkor még holnap is találkozhatunk, és akkor bemutatlak a barátnőmnek.
-Rendben, ha megadod a telefonszámodat, mindenképp hívni foglak. - bepötyögtem a telefonjába a számomat, majd visszaadtam neki.
-Most viszont mennem kell, el tudnál vinni a Central Park Hotelhez?
-Persze, itt van 5 percre. Gyere, szálljunk be.
Beszálltunk a kocsiba, és pár perc múlva meg is érkeztünk. Nikoláék még nem voltak ott, így azt se látták, hogy ki hozott el.
-Köszönöm a fuvart, azt pedig főleg, hogy megmentettél. Jól éreztem magam veled. Bár máshogy találkoztunk volna.
-Igazán nincs mit. Remek délután volt, és majd még hívni foglak ma vagy holnap. De mindenképp hívlak majd. További jó délutánt. - majd visszaült a kocsijába és elhajtott.

   Szétnéztem, de Nikola és Page még mindig nem voltak sehol, így leültem az egyik padra. Csak ábrándoztam Liam-ről, és azon gondolkoztam, hogy vajon tényleg hívni fog-e. Gondolatmenetemből Nikola kiabálása zökkentett ki.
-Clare. Istenem. Annyira aggódtunk. - szorosan megöleltük egymást.
-Nem volt miért. De most menjünk fel, mert mindjárt sötétedik, és veszélyesek az utcák.
Mikor felmentünk a szobánkba, mindent elmeséltem Nikolának és Page-nek is. Nem tudták elhinni. Egész este csak arra tudtam gondolni, hogy holnap mi lesz. Nikola is izgatott volt, mert mondtam neki, hogy ha szólok Liamnek, lehet elhívja Niall-t is. Mind a ketten nagyon izgatottak voltunk. Mikor befeküdtünk az ágyba, még pár percig beszélgettünk, majd mosollyal az arcunkon aludtunk el.