2013. december 31., kedd

2. rész - A kaland kezdete

   Mikor kiszálltunk a buszból szétnéztünk, hol is vagyunk. A város nyüzsgött. Az utcákat emberek töltötték meg. Volt, aki épp munkába sietett vagy csak kocogott, de akadt olyan is aki barátokkal/barátnőkkel vásárolgatott a hangos utcákon. A csoport többsége életében először jár Londonban, mint mi is. Ez a gyönyörű város teljesen magával ragadott bennünket. Csodálatos volt. Nikola, Page és én boltokat, kávézókat kerestünk, hogy majd később tudjuk hol tölteni szabadidőnket. Mikor kinézelődtük magunkat, elfoglaltuk szállásunkat. Úgynevezett mobilehome-okban kaptunk szállást erre a 4 napra, amíg Londonban vagyunk. Kipakoltunk, de sietnünk kellett, mert már indultunk is városnézésre. Először Madame Tussaud's-ba mentünk. Ez minket annyira nem kötött le, mivel az 1D viaszbábui most New York-ban vannak. Igaz ott van Justin Bieber, Michael Jackson, Robert Pattinson és még sokan mások. Van akit ők kötnek le. A Tussaud's után London utcáit fedeztük fel.

   Elmentünk az Oxford Street-re, ami eléggé elkápráztatott bennünket. 100 és 100 bolt, ahol szabadidőnket tölthetjük. Nem volt túl sok időnk, így csak párat látogattunk meg. Elég sokáig nézelődtünk, így észre se vettük az idő múlását. Mikor már megvettük amiket akartunk, beültünk egy kávézóba. Nikola cappucino-t, Page latte machiato-t, én pedig jegeskávét rendeltem. Leültünk egy nekünk szimpatikusnak látszó helyre, majd vártuk, hogy kiszolgáljanak. Amint kihozták a kávékat, máris szürcsölni kezdtük, mert már eléggé szomjasak és fáradtak voltunk. Mikor megittuk, és már épp indultunk volna, észrevettük az utcán lévő nagy zsibongást. Nem tudtuk mi lehet az, így hát megnéztük. Lányok százaival nyomultak a kávézó felé. Testőrök túrtak utat 2 nagyon ismerős alaknak, de sajnos csak hátulról láthattuk őket. Az egyiknek göndör, barna haja volt, a másiknak pedig rövid, szőke. Mi is kimentünk megnézni, hogy mi ez a nagy felhajtás, de akkor már késő volt. A tömeg addigra már elvonult. Már csak egy-egy rajongó szaladt utánuk, akik lemaradtak. Mivel már minket is furdalt a kíváncsiság, hogy kik lehettek, egy épp mellettünk elhaladó lányt megállítottunk.
- Szia! Bocsi, hogy csak így megállítunk, de kik voltak azok, akik után mindenki rohant?
- Niall Horan és Harry Styles! - kiabált eléggé hangosan. Amint kimondta a nevüket, nagyot dobbant a szívem. Nem hittem a fülemnek. Teljesen lefagytam, de ahogy láttam, Page és Nikola se jutott szóhoz. Mikor feleszméltünk, sikítozni kezdtünk és másról sem tudtunk beszélni, csak hogy végre talán nekünk valóra válhat az álmunk. Sajnos nem láttuk őket, így csak ábrándozni tudtunk. Lassacskán, mikor már eléggé sötét lett és mindenki visszaért a találkahelyre, elindultunk a szállásra a csoport többi tagjával. Este még megvacsoráztunk, majd mentünk is a szobánkba, de nem tudtunk aludni. Legalábbis én nem. Csak a mai napra tudtam gondolni, és arra, hogy talán holnap nagyobb szerencsénk lesz. Nagy nehezen el tudtam aludni, de csak pár óráig.

*május 22.*

Reggel 7-kor már keltettek is minket. Megreggeliztünk, volt egy kis szabad foglalkozás, majd a kísérőtanárokkal elmentünk megnézni a Big Ben-t és a London Eye-t. Akik bátrabbak voltak fel is ülhettek rá. Mivel mi kemény csajok vagyunk bevállaltuk. Amint felértünk az óriáskerék tetejére, nagyon rossz érzés kapott el. Tériszonyos vagyok, ezért eléggé félek a magasban. Elkezdett remegni a lábam és szédültem. Nikola tudta, hogy mi bajom, de Page-nek fogalma sem volt róla. Pár percig még eléggé be voltam tojva, de összeszedtem magam és inkább élveztem én is a gyönyörű kilátást. London felülről még gyönyörűbb. Csak ámultunk, hogy itt vagyunk. Mikor leértünk, olyan nagy volt a tömeg, hogy hirtelen nem tudtuk, hol vagyunk. Megfogtuk egymás kezét és úgy próbáltunk kijutni az embertömegből. Sikerült is, bár elég nehézkesen ment. Mikor a napi programot letudtuk, megint el lettünk engedve, hogy a London Eye körül nézelődhetünk. Mivel nagyon éhesek voltunk, beültünk a KFC-be. Vettünk két twistert classic-ot és egy Junior B.O.S.S.-t. Miközben elfogyasztottuk az ételt, megterveztük utunkat a boltokba. Először is a Forever 21-be, ahol rengeteg jó ruha volt, alig tudtunk úgy kijönni, hogy ne vásároljuk fel az egész boltot. Én egy karkötőt és egy ruhát vettem. Ez a kettő nagyon megtetszett, nem tudtam ott hagyni őket. Bementünk még sok más boltba is, a végére teljesen kimerültünk, pedig csak 2 óra telt el. Belegondoltam, hogy ez már a második nap itt, Londonban. Mi lesz, ha a másik kettő is eltelik?! Nem tudom itt hagyni ezt a csodás várost. Már annyira megszerettem. Tudtam, hogyha egyszer eljutok ide, soha többet nem akarok máshová menni. Ez most is így van, de sajnos muszáj. Mikor kijöttünk az utolsó programba tervezett boltból is, gondolatmenetemből a sikítozó lányok zökkentettek ki. Lassan ez már megszokott lesz. Mindenhol sikítozó lány serege rombolja porig a várost egy-egy híres emberért. Akármennyire is irritálta a fülemet ez az éles visítás, különösebben nem kötött le, hogy miért vannak úgy oda. Pár másodpercre odapillantottam a tömeg közepébe, de mivel semmi értelmeset nem tudtam kiszűrni, ezért nem pocsékoltam tovább erre az időmet. Ha valami nagy sztár lenne, akkor se tudnánk a közelébe férkőzni a hatalmas tömeg miatt. Mivel mindenki a főutcán bolyongott, mi csendesebb részt kerestünk. Találtunk is egy jó kis parkot, ahol csak pár ember bolyongott. Ekkor már Nikola nem volt velünk. Biztos felszedett megint valami pasit. Folyton ezt csinálja. Leültünk az egyik padra kicsit megpihenni. Elgondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha Harry Styles erre kocogna, ugyanis ő szokott futni. Már több képet is láttam róla, miközben kocog. Bár ha erre is járna, nem lenne merszem megszólítani, nem szeretném megzavarni kocogás közben. Legyen neki is szabadideje. Legalább csak ameddig kocog, ha már máskor nincs. Alighogy ezen töprengtem, Page is felhozta ugyan ezt a témát. Részletesen kielemeztük, majd még beszélgettünk pár témáról, de nemsokára már mennünk is kellett, ugyanis letelt a szabad foglalkozásra szánt idő. Elindultunk a hotelhez, és hazafelé összetalálkoztunk Nikolával, de ekkor már nem volt egyedül. Látszott, hogy idősebb nála a srác, bár eléggé jóképű fiú volt. Barna haj, zöld szem. Pont, mint Nikola.
Azon csodálkoztam is, hogy milyen helyes, mivel Nikola nem ilyen adoniszokat szokott összeszedni magának. De ez a fiú normálisnak tűnt. Normálisan be is mutatkozott.

   Visszamentünk a szállásra és bekapcsoltuk egy kicsit a TV-t hírszerzés céljából. Nem volt benne sok érdekes, ezért inkább ki is kapcsoltuk. Nikola és az új szerzeménye, Nate már mással voltak elfoglalva. Pontosabban, egymással. El is vonultak az úgynevezett hálószobába. Mivel tudtam, hogy ezt Nikola nem akarná, csak most nem tudom mi van vele, utánuk mentem. Még időben nyitottam be, minden a helyén volt, szerencsére. Láttam a legjobb barátnőm arcát, láttam, hogy megijedt, ezért elküldtem Nate-tet. Mikor elment, leültem a már majdnem síró barátnőm mellé.
-Mi volt ez? Ezt most miért kellett? Nem szoktál te ilyen lenni. - vontam kérdőre, de közben simogattam a hátát, hogy nyugodjon meg.
-Sajnálom, Claire. Nem tudom. Egyszerűen csak elkapott a hév. Biztos csak szeretethiányom van. - érdekes, hogy szeretethiánya van, mikor én itt vagyok neki, és mindig mellette állok, mindig ott vagyok vele.
-Jól van, semmi baj. Nyugodj meg, inkább netezzünk egy kicsit! - majd elő is vettem a telefont a zsebemből. Mivel volt wifi, felmentem facebook-ra, és elkezdtem fürkészni a One Direction-os oldalakat. Érdemes volt, ugyanis az egyik oldal kiírta, hogy holnap a fiúk a Buckingham Palotánál fognak klippet forgatni. Ezt rögtön elújságoltam Nikolának is, így mindketten nagyon örültünk, főleg, mert holnap épp arra fele lesz programunk a csoporttal. Mire kisikítoztuk magunkat, Nikola szomorúsága már el is szállt. Még beszélgettünk egy kicsit, majd lefeküdtünk aludni, mivel már fél 11 volt, és elméletileg 10-kor van takarodó. Jó éjt kívántunk egymásnak...
-Jó éjt, Nikola, álmodj szépeket és álmodj Niall-lel! - kuncogtam egy kicsit.
-Neked is, te meg Liam-mel. Legyetek rosszak! - majd el is aludtunk.